Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Modern vagy közérthető?

2010.02.09

Tóth Tünde: Modern vagy közérthető?

 
„Egyfelől azt gondolom, hogy a magyartanításnak más dolga sem volna szerintem, mint hogy olvasni megtanítson, hogy olvasni szeress, hogy az valami jó. Még egy kicsit az is, hogy mégis mi az a magyar irodalom. Lehet, hogy ennek a következménye, hogy kortárs irodalmat nem tanítanak, de attól tartok, hogy nem...Emlékszem, hogy 16 éves koromig nem olvastam kortárs írótól, és az első könyv egy Mándy novelláskötet volt. Emlékszem, hihetetlen zavarban voltam,...ha az ember beáll egy fajta irodalomra, akkor nehéz ez a kortárs irodalom. A kifejezetten modern irodalmat is tanulni kell, nem úgy van az, hogy az ember intelligens meg okos, és akkor ezt föltétlen tudja... Nekem a legnagyobb problémám az volt (lehet, hogy ez nevetséges dolog), hogy nem tudtam eldönteni, hogy valami valóságos e, mert hogy nem volt rendesen odaírva, vessző, pont...mert a Balzacnál ki van rendesen írva, és akkor tudom, hogy mi van.” (Esterházy Péter)
 
   A legtöbb olvasó idegenkedik a modern irodalomtól. A felismerés után előkerül a fiók mélyére süllyesztett Danielle Steel és a hozzá hasonló nem kimondottan szépirodalmi jellegű kötetek, amik legalább könnyen értelmezhetőek, nem kell sokat gondolkozni rajtuk. A bűnügyi regények izgalmasak, a s Valhalla kiadó misztikus történetei lebilincselően hatnak a fantasyra fogékonyakra, a romantikus ponyván pedig jókat lehet sírni, ugyanis rendkívül megindítóak. Természetesen a közízlés nem ebben merül ki, de lássuk be: az efféle könyvek szinte már közkedveltebbek, mint a szépirodalom, kimondottan a modern irodalom.  
 Annak okát, miért olyan kevéssé keresett egy modern kötet, nehéz lenne egyszóval összefoglalni, de ha megkérdezünk egy irodalmi téren nem kifejezetten járatos embert, valószínűleg azt fogja mondani: mert sz*r.
Sokan azt vallják, hogy ha trágár kifejezésekkel akarnak lépten–nyomon találkozni, lemennek egy kocsmába, a szépirodalomtól nem ezt várják el. És ha egyszer is a kezünk ügyébe akadt egy Pályi András, Hazai Attila, Bodor Ádám - novella, akkor tudjuk, hogy a modern irodalom nem veti ki magából a vulgaritást. Persze ez nem új keletű jelenség, hiszen már Catullus versei közt is találunk pikáns darabokat. Erre az a válasz, hogy az irodalom sem tud semmi mást reprezentálni, csak a valóságot, és ez valahol feladata is. Ebből következőleg, ha a nyelvhasználat tele van káromkodással, az ott fogja hagyni a bélyegét a kortárs írásokon is.
A kérdés már csak az, hogy ez összeférhetetlen-e az esztétikával és a művészettel?
-Ez a művészet?! Ilyet én is tudok – ezekhez hasonló megnyilatkozást rengeteget lehet hallani. Tény, hogy egyre inkább elmosódnak a határok művészet és köznapiság között, legalábbis így tűnik első látásra. Jobban megvizsgálva viszont látható, hogy nem csak ízlés kérdése ez, hanem hozzáértésé is.
A kifejezetten modern irodalmat is tanulni kell. (E.P.) Tanítani, hogy tanulni lehessen. Mert lássuk be, kevés olyan igazán modern és elismert írást olvasunk, aminek a megértéséhez nem szükséges az intertextualitás, a szimbólumrendszer felfejtése, az interpretációs stratégiák stb.. beható ismerete, s ez még korántsem garantálja, hogy az adott mű elnyeri a tetszésünket. És ez a legtöbb embernek vesződség, amire nincs idő.
 Nyilvánvaló, hogy nem lehet ugyanazzal a mércével mérni Gárdonyit, Jókait, Móricz Zsigmondot, Kosztolányit vagy éppen Krasznahorkait stb... ahogyan sosem lehetett ugyanarra a mérlegre tenni Balassit és Adyt sem. Az idők változnak, az irodalom is legalább olyan képlékeny, mint a nyelv. Ebből sokféle következtetést le lehet szűrni. Talán szokás, megszokás, irodalmi divat kérdése az egész, vagy az olvasóközönség igényel több időt az újfajta művészet befogadására.
Ezek után felvetődik a kérdés, hogy kinek/kiknek íródik az irodalom? Az olvasóközönségnek vagy az irodalomértőknek? Valóban elkerülhetetlen, hogy a kettő kizárja egymást?
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.